Sloane

– Ne mozdulj – mondta Kaelen, és rávett, hogy mozdulatlanul üljek a sarokban.

Miután letámasztotta a telefont a saját ajtaja felőli oldalán, egészen közel hajolt hozzám; kölnijének illata betöltötte a levegőt.

Aztán a térdét egyenesen a lábaim közé csúsztatta, csapdába ejtve a testemet azzal, hogy az egyik kezét a háttámlára tette, a másikat pedig a csípőm melletti kis helyre, ami a limuzin