VAUGHN

Őrjítő egy nap volt. Három megbeszélés egymás után. Az ebédszünetemnek már rég lőttek, ráadásul még vége sem volt a napnak. Hátradőltem a székemben, és lehunytam a szemem. Ekkor az ajtó akkora erővel vágódott ki, hogy azonnal kizökkentett a rövid nyugalomból.

– Krisztusom! – motyogtam, és felegyenesedtem. Nem vártam senkit, legkevésbé Tessát, aki nem említette, hogy bejön hozzám. De ott vol