NADINE

Káromkodtam az orrom alatt, miközben a kulcsaim után kutattam a táskámban.

– Arrogáns, hatalmaskodó, elviselhetetlen rohadék – morogtam, és az ujjaim végre a fém köré fonódtak. – Megmondja nekem, mit tegyek...

Abban a pillanatban, ahogy elfordítottam a kilincset, borzongás futott végig a gerincemen. Az ajtó nem volt zárva. Még csak el sem fordítottam a kulcsot, de a zár nyikorogva kinyílt.