NADINE

Odaléptem hozzá – a férfihoz, aki felé Stella bökött. Magas volt, széles vállú, és olyan könnyedén jóképű. Sötét haj, markáns vonások, és egy olyan mogorva mosoly, amely valami vad utazást sejtetett. Az alkarján felhajtott ingujj olyan edzéstervről árulkodott, amely nem ment át fanatizmusba.

A pultnak dőlt, kezében egy pohár whiskey-vel, szemeivel úgy pásztázta a termet, mintha laza lenne,