RONAN

Meghajoltam, anélkül, hogy hozzáértem volna, karjaimmal kétoldalt megtámasztva magam. Testem remegett a megerőltetéstől, tüdőm levegőért kapkodott, ahogy mélyeket lélegeztem, de semmi sem fogható ahhoz az eufórikus mámorhoz, ami az ereimben száguldott.

Elmém kavargott, szívem úgy dörömbölt a bordáimnak, mint egy őrült dobos, aki ki akar törni.

Egy örökkévalóságnak tűnő ideig moccanni sem tud