RONAN

Kevesebb mint öt perc alatt már harmadszor villant felém Nadine tekintete. Nem titkolt semmit, de el kellett ismernem a türelmét – muszáj volt megkérdeznie, hová tartunk, de egy szót sem szedett ki belőlem.

Elmosolyodtam magamban, a figyelmemet továbbra is az úton tartva. Kibírt még tíz percet, mielőtt végül megtört.

– Remélem, nem az a terved, hogy a semmi közepén darabokra vágsz.

Nevettem,