NADINE

A hazafelé vezető út a kocsiban csendes volt. Nem az a kényelmes, lusta fajta, ami régen betöltötte köztünk a teret a hosszú napok vagy a lusta étkezések után.

Ronan próbálkozott. Éreztem a tekintetét magamon minden második percben, mintha meg akart volna szólalni, but nem találta volna a megfelelő szavakat vagy a megfelelő pillanatot.

– Fázol? – kérdezte egy ponton.

Megráztam a fejem.

– Éh