NADINE

A folyosó csendes volt. Túl csendes, eltekintve azoktól a halk dúdolásoktól, amiket a hálószobánkból hallottam. Mokka biztos megint elfoglalta az új kedvenc helyét.

Ott állt közvetlenül az ajtóban, ujjaimmal Ronan rajtam lévő, hatalmas pólójának szegélyét gyűrve. Az ő illatát árasztotta – melengető és tiszta, mint a frissen mosott lepedő, és valami más, ami mindig biztonságérzetet nyújtott.