RONAN

És hirtelen, mintha megtört volna a varázslat, abbahagyta a mosolygást. Egy kissé hátradőlt, és megrázta a fejét.

– Nem – suttogta, a hangja vékony volt, de kivehető. – Nekünk… nem szabadna ilyen elhamarkodott döntést hoznunk.

Meg sem moccantam. A tenyereim szilárdak maradtak, de belém mart a szavai apró ütése, a mód, ahogyan átszúrták a pillanat buborékját.

– Ösztönből cselekszel, Ronan.