LARA

Félúton jártam az asztalfoglalás véglegesítésében, amit Gavin rám ugatott, amikor meghallottam a kopogást.

Soha senki nem kopogott az ajtómon, hacsak nem futár érkezett, vagy katasztrófa történt.

A kilincs már azelőtt lenyomódott, hogy bármit is mondhattam volna, és Blaire lépett be – azzal a lezser magabiztossággal, ami olyan emberre vall, aki sosem vár meghívásra.

„Úgy nézel ki, mintha épp