LARA

Az autóút végtelennek tűnt. A csendbe fúltunk. A kényelmetlen fajtába.

Egymillió dolgot akartam mondani. De nem tudtam, hogyan és hol kezdjem, anélkül, hogy dührohamot kapnék. Így hát csendben maradtam.

Gavin sem szólt semmit, de éreztem impozáns jelenlétét. Éles volt. Nyugtalanító. Dühös.

Túl szorosan markolta a kormányt, az ujjpercei elfehéredtek a bőrön. Éreztem a feszültségét. Ahogy ráng