LARA

A hely... szellős volt.

Ez volt az első szó, ami eszembe jutott. Nem meleg, nem otthonos – bár talán az is volt –, hanem szellős. Mintha valaki fogta volna a lélegzet koncepcióját, és egy házat épített volna köré. Mindenhol padlótól a mennyezetig érő ablakok, a napfény úgy áradt be, mintha lakbért fizetne. Világos falak, világos padlók, és valami drága, minimalista dolog finom zúgása.

Abban a