LARA

Az ebéd helyszíne olyan festői volt, hogy az már-már valószerűtlennek hatott. Egy kőasztalnál ültünk, amit egy virágzó indákból álló szövevény árnyékolt, a tenger sóhajtozott a távolban, egy lágy szellő pedig borzolta a vászonszalvétákat. A lombkoronában madarak csiripeltek lustán. Olyan agresszívan békés volt – az a fajta jelenet, ami arra hivatott, hogy elbizonytalanítson bárkit, aki az éle