GAVIN

Az irodája üres volt. Megint.

Az üvegfalon kívül álltam, és úgy bámultam a teret, mintha varázsütésre megváltozhatna. Mintha hirtelen besétálna, és leülne az íróasztalához, rám vetve az egyik szokásos, éles pillantását.

A széke be volt tolva. Az íróasztala rendben volt. A szokásos kávéscsésze hiányzott. Semmi életjel.

Feszültség szorította össze a mellkasomat.

Már több mint egy napja.

Tegnap