Clara csukott szemmel feküdt, még ahhoz is túl fáradt és lusta volt, hogy kinyissa. Érezte, ahogy a matrac lesüpped mellette, amikor Declan leült.

– Clara – mondta Declan, kezét a vállára téve és gyengéden megveregetve. – Kelj fel, és egyél valamit, jó?

Clara süketnek tettette magát, és nem válaszolt.

– Légy jó – kérlelte halkan Declan. – Enned kell valamit, hogy bevedd a gyógyszered.

„Annyira ide