Sadie Gideon vállára hajtotta a fejét, miközben némán záporoztak a könnyei. Mély, mindent elborító bánat tört fel belőle, lüktető fejfájással kísérve. Lehunyta a szemét, és szinte összeesett a karjaiban.

"Sadie" – szólította meg Gideon, és még épp időben kapta el. Óvatosan felemelte, és visszasegítette az ágyra.

Látva, hogy Sadie fájdalmasan a halántékához szorítja a kezét, odakiáltott: "Jill!"

Ji