Akárcsak korábban, Declan most is csupán a kocsi hátulját látta. Sem Clarát, sem Ariát nem sikerült megpillantania.

Declan halkan, önostorozó gúnnyal felnevetett. Jóképű arca kifejezéstelen maradt, akár a feszített víztükör. Alig hallható hangon mormolta:

– Clara, Aria... Most már az is nehéz, hogy legalább egy pillantást vethessek rátok.

Declan még mindig találhatott ürügyet arra, hogy felhívja C