– Anyu – szólt Aria rekedtes hangon, Clarát keresve a tekintetével.

Látni lehetett, mennyire vágyik a kislány az apja után. A vér szava elemi ösztön volt, természetes és kitörölhetetlen szeretet.

– Menj csak – biztatta Clara, miközben az orrát facsarta a sírás, de azért bátorítóan rámosolygott. – Menj oda Apuhoz, hadd tartson a karjában.

– Jó – kapott engedélyt Aria, majd az apja felé fordulva fel