Ahogy Cleo tovább faggatta, és azzal a végtelenül magabiztos tekintetével a szemébe fúródott, Mabel kezdett idegessé válni.

*Nem, az kizárt, lehetetlen. Mindig óvatos voltam, mégis honnan tudhatná bárki, mit tettem?* – gondolta magában Mabel.

*Ráadásul Cleo alig érkezett meg – ki sem mozdul a szobájából, állandóan a szállásán vagy a kórházban kuksol. Mégis honnan lett volna ideje utánam szaglászni