Dante annyira megdöbbent, hogy a szavak egyszerűen nem jöttek a nyelvére.

Lyra lágy, már-már incselkedő mosolyra húzta a száját. – Olyan rég láttuk egymást, Dante. Tényleg elfelejtettél? Lyra vagyok.

Természetesen Dante tudta, hogy ő Lyra.

Alig tudott kinyögni egy mondatot – de nem azért, mert nem ismerte volna fel.

Dante a torkához kapott, mintha valaki fojtogatta volna, egyetlen szót sem bírt ki