Ronan

A meglehetősen fenséges vacsora után felálltunk az asztaltól, és Elodie segített eljutni az ágyhoz.

Észrevette a habozásomat, hogy hagyjam magam megtartani, ezért csak szorosan mellettem sétált, készen arra, hogy utánam kapjon, ha megbotlom vagy egy kicsit meginognék.

Én pedig pontosan ezt próbáltam elkerülni. Még ha a szavai mást is sugalltak, egy részem úgy érezte, hogy észreveszi, milyen