Ronan

A kapucnimat az arcomba húzva még lejjebb ereszkedtem, hogy elrejtőzzem a fák és bokrok között.

A szememet le sem vettem annak a háznak az ajtajáról. Hallottam a csoszogást és a padlódeszkák nyikorgását, mielőtt az ajtó is csikorogva feltárult volna.

Aztán kilépett a házból, ő is tetőtől talpig feketében. Eltakarta az arcát, de apró termete elárulta.

Tudtam, hogy ő az.

Folyton szemmel tartot