Elodie

Az asztalnál ültem, az irodai asztalom fölé hajolva, és a rajta szétszórt holmikat bámultam.

Szavához híven, Hazel reggel felébredt, és az első dolga az volt, hogy bekopogjon az ajtómon, hogy ellenőrizze, mi van velem.

A puszta jelenléte is akkora támogatást jelentett, hogy azonnal megöleltem. Megmondta, hogy egy órán belül készüljek el, és megkérte, hogy a reggelit mindkettőnknek egyenesen