Hazel

A szívem kalapált. Már azelőtt tudtam, hogy ki van a kocsiban, mielőtt megállt volna. Lelki szemeim előtt megjelent a látomás önmagamról: ahogy a Vashold Birtok egy ablakának dőlök, holt tekintettel, terhesen, és nem viselek mást, csak azt a fehér ruhát. Meghallottam a Holdistennő hangját, és a gyomrom összeszorult. Nem kaptam levegőt. A szívem rohamosan vert, és a feltörő pánik azzal fenyeg