Hazel

Pár pillanatig csak meredt rám. – Ajándékot adtam neked, és ha azt hiszed, hogy nem kell hálával elfogadnod, csak megnehezíted a saját dolgodat.

Összeszűkítette a szemét. – Ne légy bolond, Hazel. Csak azért van erőd, mert én megengedtem.

– Akkor vedd vissza.

Elkerekedett a szeme. Úgy tűnt, mintha egyáltalán nem számított volna arra, hogy ezt fogom mondani. Majd a kifejezése olyanná változott