Dante

A jeges pusztaság végtelenül terült el minden irányba, egy kietlen és fagyott tundra a tintafekete ég alatt. A hideget egyszerre éreztem túlságosan is közelinek és távolinak, és az előző alkalommal ellentétben, amikor itt jártam, a talaj szilárdnak tűnt. A csizmám alatti hó szikrázott, ez volt az egyetlen fényforrás ebben az amúgy fénytelen világban, de nem ropogott úgy, ahogy a hó szokott.