Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Gare
A zsebemben kotorásztam a telefonomat keresve. Nem csöngött, de valószínűleg üzenet jött Maximustól.
– Gare – mondta, miközben közelebb lépett, hangja tele volt kétségbeeséssel. – Kérlek, be kell látnod!
Felháborodottan felhorkantam, és elfordultam. – Hagyj békén!
Sietve elém vágott, hogy elzárja az utat. – Komolyan beszélek!
– Én is.
Amikor már azt hittem, hogy a napom nem is lehetne ennél e