Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Gare

A zsebemben kotorásztam a telefonomat keresve. Nem csöngött, de valószínűleg üzenet jött Maximustól.

– Gare – mondta, miközben közelebb lépett, hangja tele volt kétségbeeséssel. – Kérlek, be kell látnod!

Felháborodottan felhorkantam, és elfordultam. – Hagyj békén!

Sietve elém vágott, hogy elzárja az utat. – Komolyan beszélek!

– Én is.

Amikor már azt hittem, hogy a napom nem is lehetne ennél e