Hazel

– Dante – morogta; hangja olyan volt, mint a kövön csikorgó kavics. – Milyen meglepő téged is itt látni, hogy a… jelenléteddel tüntetsz ki minket, pont mint az apád.

Ez meg mit jelentsen? Ide-oda néztem kettejük között. Dante meg sem rezzent. Szinte láttam, ahogy az erek lüktetni kezdenek az állkapcsában apja említésére.

– Nem gondoltam volna, hogy képes vagy bókolni – mondta Dante hűvösen.