Dante

Vargas feje ívet írt le a tűzzel megvilágított levegőben, földet ért, és elgurult. A teste a földre zuhant, a vér még mindig spriccelt belőle.

Aztán elszabadult a pokol.

A bál körüli csillogó védőgát megremegett, fodrozódott, mint egy tó vize, mielőtt teljesen összeomlott volna. Vadászok özönlöttek az arénába, morgásuk beleolvadt mindenki megdöbbent zihálásába.

– Védelmi állásokat felvenni,