Hazel

A reggeli nap, mint egy pajkos kacsintás a redőnyökön keresztül, aranycsíkokat festett az ágyunkra. Még mélyebbre bújtam Dante ölelésének melegében; mellkasának ritmikus emelkedése és süllyedése nyugtató altatódal volt. A keze végigcsúszott a derekamon. Puszta bőrének melegsége az enyémen az élvezet szikráját gyújtotta lángra bennem. Halkan és elégedetten morgott a hajamba.

– Ébredj – dörmö