Elena Vázquez

Újra a nyaka köré fontam a karom, Vittorio elmosolyodott, és az ajka ismét az enyémhez ért. Eltávolodott a faltól, tett néhány lépést, és a hátam a puha matracot érte.

Az ajkai nem értek az enyémhez, ahogy fölém magasodott, karjai közé zárva engem.

„Mondtam már, milyen jól nézel ki a ruháimban?” – mondta, és csókokat hintett az állkapcsom vonalára. Az elmém felhős káosz volt, képtele