Elena Vázquez

„Magatokra hagylak titeket.” – köszörültem meg végül a torkomat, és elindultam kifelé az irodából.

Diego a tekintetével követett, ahogy megkerültem. Nyilvánvalóan még mindig nem volt boldog. Olyan villanás ült a szemében, ami szinte ordította, hogy a beszélgetésünknek még nincs vége, de ha az üzleti ügyeiket akarják rendezni, azt négyszemközt kell megtenniük.

Lementem a földszintre,