Elena Vázquez

A mosoly még mindig az arcomon játszott, amikor az egyik lábamat átvetettem a derekán, ügyelve arra, hogy a sarkammal nehogy olyasmit találjak el, amit nem kellene. Az ölébe ültem, a karomat a nyaka köré fontam.

Ilyen közelről igazán könnyű volt értékelni, milyen jóképű is ez a férfi. Az az éles állkapocs, a rendezett borosta, és azok a zöld szemek, amelyek több bűn elkövetésére is r