Elena Vázquez

Bár a könnyek patakzottak az arcomon, hirtelen düh lett úrrá rajtam: előrehajoltam, kinyújtottam a nyakam, kitátottam a szám, és belevájtam a fogamat az ajkába; egészen addig haraptam, amíg át nem szakítottam a bőrét, és a vér le nem csorgott az állán. Felüvöltött a fájdalomtól, és ellökött magától, le a földre.

Mivel a kezem még mindig a hátam mögött volt megkötözve, semmit sem tehe