Vittorio szemszöge

Selene az irodám kanapéján ült, cigarettával a kezében, füstfelhőket eregetve. Figyeltem, ahogy mélyet slukkol, lassan kifújja, újabb felhőt formálva, amely a mennyezet felé gomolygott.

– Rinaldit viszont nem fogom tudni meggyőzni semmiről. Tudod, milyen tud lenni – kezdte.

– Még nem is kértem tőled semmit.

Felém fordult, szemöldökét játékosan felvonva. – Túl jól ismerlek, Vitto