Talia a gyengélkedő félhomályos csendjében figyelte Cormac békés arcát, amelyet csak a mennyezetből áradó halvány, pulzáló, lágy fény világított meg. A férfi most békésnek tűnt – vagy legalábbis olyan békésnek, amilyen egy sebesült farkassal rendelkező lény csak lehet. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, izmai már nem remegtek egy megtört lélek súlya alatt.

A farkasa végre… megnyugodott.