Kaelen

A Lúnám ma otthon marad, ami nem volt ínyemre, de szükség volt rá. Még mindig aludt, nekem pedig el kellett vezetnem ahhoz a titkos épülethez, amelyet kifejezetten erre a célra vettek és építettek. Olyan hely volt ez, ahová sosem vittem volna önszántamból; olyan hímekkel lett volna körülvéve, akik gúnyolódnának rajta, és azt kívánnák, bárcsak eltűnne. Varkos morgott, de nagyjából ez volt a