Kaelen

"Jó reggelt, Martha" – ásítottam, és Varkos csatlakozott hozzám, amitől az ásítás dübörgő morgássá vált. A lány hátrált a cella sarkába, teljesen éberen, én pedig közelebb húztam egy széket, megfordítottam, és az államat a sárga műanyag háttámlára támasztottam.

"Mit akar tőlem?" – dadogta, a térdét a mellkasához húzva, halálra rémülve attól, hogy egy szál bokszeralóban voltam, és ő nagyjábó