Két héttel később

Carden

Most jött el az én időm a ragyogásra. A társam fahéjas csigát sütött, és megmondta, hogy ne nyúljak hozzá, de én legalább egyet akartam. Farkasként a pultra tettem a mancsaimat, és elcsentem egyet. /FORRÓ FORRÓ FORRÓ/ - sikítottam a közös gondolati hálózaton, és kirohantam az ajtón.

"Carden te KIS SZARHÁZI!" – visította, és megdobott valamivel. Nem tudtam, mi volt az, mert