Adrienne édesen elmosolyodott.

A hangja élénk volt, mintha ő és Camille régi barátnők lettek volna.

– Tudod, a szüleim mostanában nem igazán bíznak abban, hogy egyedül menjek el itthonról, ezért küldtek két embert, hogy tartsák rajtam a szemüket – mondta Adrienne.

– Camille, nem bánod, ha ketten is csatlakoznak az asztalunkhoz, ugye?

– Ha az már túl sok, ehetnek a szomszédos különszobában is.

Mive