Az éjszaka tintasötét volt, sűrű lepelként borult a város szélén álló, szigorúan őrzött börtönre.

Hideg vasrácsok osztották apró ketrecekre a cellákat, a levegő pedig sűrű volt a rozsda, a fertőtlenítő és a kétségbeesés fojtogató bűzétől.

Dorian magánzárkájában nem égett villany. Csak a holdfény szűrődött be a keskeny, rácsos ablakon, hideg, ezüstös tócsát vetve a padlóra.

Dorian a sarokban gubbas