Dominic Alaricra pillantott. Ajkán ritka, halvány mosoly játszadozott, olyan csipkelődő felhanggal, ami könnyen elkerülhette volna az ember figyelmét.

Így szólt: – Ne aggódj, Alaric. Én tudom, hogyan osszam be az időmet.

– Hallottam Adrienne-től, hogy megpróbáltál Ondine után futni, egy egész hónapon át minden reggel reggelit vittél neki, de ő végül kikosarazott, mert túl sokat beszéltél. Így volt