Másnap reggel a nap első sugarai besurrantak a függöny résein, fényes foltokat vetve a padlóra.

Adrienne még mindig a puha takaróiba temetkezve, félálomban feküdt, amikor a hálószoba ajtaja finoman kitárult.

Vivienne izgatott, nevető hangja töltötte be a szobát: – Adrienne, ideje felkelni! Ma egy különleges helyre viszlek!

Adrienne megdörzsölte a szemét, ásított, majd még mindig kábultan felült.

–