Viviennek kénytelen-kelletlen egy lépést hátra kellett lépnie, hogy aztán előbbre juthasson, nehogy túlságosan átlátszó legyen a dolog.

Matteo hirtelen előrántotta az összes készpénzt a pénztárcájából, és az ágyra szórta: „Ez mindenem. Ennél többet nem adhatok neked.”

Vivien megdermedt, mintha mélységesen megalázták volna: „Mégis… mégis minek tartasz engem?”

„Szerinted minek?” Matteo begombolta a