Mrs. Brooks beszéd közben mintha maga elé képzelte volna, milyen is volt Phil, amikor még élt. Egyesek számára nehéz volt elfogadni a valóságot a fájdalom közepette, mert a képzelet maradt az egyetlen menekülési út.

Vivienne nem szakította félbe, mert az asszony úgy festett, mintha csak a fia hétköznapjairól mesélne, ám ahogy beszélt, hirtelen nevetni kezdett, miközben a könnyei még mindig hullott