Harper elnémult. Kisvártatva lehajtotta a fejét, és felsóhajtott. „Épp ettől félek. Bár a zenei ízelítőben szerepelt a zenekari tanszék is, aggódom, hogy a közönség nem fogja befogadni. Mi van, ha elszúrom? Nem lenne szörnyen megalázó?”

Vivienne ránézett, és így szólt: „Nos, ami megtörtént, megtörtént.”

Letette a csészét, és felvette a táskáját. „Gyerünk.”

„Hová?” – kérdezte Harper.

Vivienne kifiz