**Lyra nézőpontja**

– ÁÁÁÁÁ! – sikoltottam. Nem, nem, nem, nem! Kezdtem bepánikolni, és azon kaptam magam, hogy hátrálok, a tekintetemet a kinti alakra szegezve, a szívem pedig úgy kezdett verni, mint a kolibri szárnya. Remegtem.

– Lyra. Lyra, kicsim. Lélegezz! Mi a baj? Mi történt? – kérdezte Ro, és egyenesen elém állt, eltakarva a kilátást.

– N-N-Nikolai – suttogtam, és az ablak felé mutattam.