– Így van, nincs itt semmi szükségünk rád! – vágott közbe Vivian, majd gyorsan becsukta maga mögött a kórterem ajtaját, nehogy bemenjen a hideg levegő Elenához.

Abban a pillanatban, ahogy az ajtó becsapódott, Declan majdnem elsírta magát.

– Kérem, könyörgöm. Csak hadd lássam Elenát. Utána megverhetnek, megátkozhatnak, amit csak akarnak. Egy szót sem fogok szólni – könyörgött kétségbeesetten Declan