Declan megérezte a szándékát, és azzal az ürüggyel, hogy egy szalvétáért nyúl, finoman hátradőlt. „Erre semmi szükség. Nem akarlak minden nap fárasztani. Bőven elég, hogy most az egyszer hoztál.”

Harper előredőlt, de csak a levegőbe; éppen időben sikerült megkapaszkodnia a szék támlájában, hogy elkerülje a kínos botlást.

Észrevéve, hogy Declan finoman hátrébb húzódott, összeráncolta a homlokát, és