***Hazel***

Korán érkezem.

Nem azért, mert annyira lelkes lennék. Nem azért, mert jól aludtam.

Hanem azért, mert a rutin az egyetlen dolog, aminek még mindig van értelme.

Jocelyn bebotorkál mellém, a kulcsai csörögnek, a haja félig megszelídített, a napszemüvege még mindig a fején csücsül, annak ellenére, hogy bent vagyunk.

– Utálom a reggeleket – motyogja. – De imádom azt a kávégépet. Kiszámoltam